• kuzsinszky600
  • aquincum_1918
  • fővárosi múzeum_1
  • fővárosi múzeum_2

Bálint napon a szerelmesek közül mi egy igazi hősszerelmesről emlékezünk meg. Kuzsinszky Bálintnak hívták, és az ő szíve Budapest régmúltjáért dobogott – egy életen át.

A szóban forgó úriember ifjúságától rajongott az ókori történelemért, az egyetemen klasszika-filológiát tanult, de értett az éremtanhoz és a régészethez is. Már a doktorija megszerzésekor világos volt, hogy őt a föld alatti világ, a római kor lenyomata izgatja igazán – 1887-ben bekapcsolódott az akkor folyó aquincumi ásatásokba, majd nem kis részben az ő munkájának köszönhetően nyílt meg a közönség előtt az Aquincumi múzeum, melynek egészen haláláig volt az igazgatója. Ő vezette az ott folyamatosan folyó ásatásokat, és különösen hangsúlyosan foglalkozott a felszínre került leletek állagmegóvásával. Ragaszkodott ahhoz is, hogy – ha lehet – a leletek együtt maradjanak, így joggal mondhatjuk, hogy a mai, modern múzeumi felfogás úttörője volt.

Nem is nagyon lehet elképzelni, hogy hogy maradt mindezek mellett ideje arra is, hogy a 19. század végén megszülető Fővárosi Múzeum alapítója, majd évtizedeken keresztül igazgatója is legyen. Ráadásul a ma Budapesti Történeti Múzeumként ismert intézményben nem csupán az igazgatói bársonyszéket koptatta, hanem részt vett a kutatók és a múzeológusok munkájában is.

Érdeklődési körébe nem csupán az ókori ásatások tartoztak, hanem foglalkozott a középkori kőtár összeállításával, az újkori várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményezéssel és a múzeumban működő könyvtár létrehozásával is.

Az már szinte mellékes, hogy emellett tanított az egyetemen, az MTA rendes tagja lett, rengeteget publikált és persze jónéhány folyóirat szerkesztésében is részt vett.

A Fővárosi Múzeum, mely hivatosan 1907-től létezik az első időszakban a Városligetben, az Olof Palme sétányon működött, a Milenneumi kiállítás egyik épületében rendezkedett be, ahol tizenkét helyiségben nézhették a városról készült festményeket, metszeteket, az egykor létező céhekhez kapcsolódó tárgyakat, táblákat, használati tárgyakat…

Külön érdekessége volt a múzeumnak a Kossuth-szoba, melyben a Kosstuh temetésén összegyűlt koszorúk szalagjait őrizték, illetve a Petőfi-szoba, ahol a költő néhány személyes bútordarabját, kéziratait lehetett megnézni.

Ma Kuzsinszky múzeuma részben a Kiscelli Múzeumban, részben a Várban és persze az Aquincumi Múzeumban él tovább – ha ott járunk, emlékezzünk rá (is) szeretettel!

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *