• Baross Gábor

Eheti névnapos bejegyzésünkben Baross Gáborra (1848-1892), a „vasminiszterre” emlékezünk, akinek rengeteget köszönhet Budapest és Magyarország is.  Igen fiatalon, 44 éves korában halt meg, de rövid életében is jóval többet ért el, mint sokak, akiknek hosszú élet adatott.  Országgyűlési képviselőként, majd államtitkárként, később miniszterként keményen dolgozott, a sokat hibázó, lustaságra hajlamos beosztottakat nem tűrte meg maga mellett. Legfontosabb célja a modern közlekedés, személy- és árufuvarozás megteremtése, valamint a kereskedelem fellendítése volt. Ő ültette vonatra az országot, méghozzá nem mással, mint egy addig sehol a világon nem alkalmazott tarifarendszer bevezetésével: a zónadíjszabással. Ezzel 1889-ben a vasútnak sikerült végre legyőznie olcsó vetélytársát, a szekeret… A vonatozást jóval olcsóbbá tevő zónatarifa lényege az volt, hogy a 25km-nél rövidebb és a 220 km-nél hosszabb utak árát egységesítette és így 220 km-nél nagyobb táv esetén az országon belül már nem nőtt a tarifa, valamint Budapest érintése eleve olcsóbbá tette jegyet. Ezzel elérte sokat hangoztatott jelmondatát: „azt akarom, hogy a brassói ténsasszony is Budapestre jöjjön kalapot venni!” Intézkedései nyomán egyetlen év alatt 7 millióval nőtt a vonaton utazók száma! A zónajegyet és Baross Gábort egy remek csárdás is megénekelte:

„Száguld a kormos paripa,

A gyors lokomotív,

A barossi zóna-tarifa,

Olcsón utazni hív.

                                  

Magyar! Kit megrontott aszály

És nincs vetőmagod,

Zónás Baross-vasútra szállj,

S utazzál egy nagyot!”

A zónatarifa előfeltételeként Baross megszervezte a magán vasúttársaságok állami kézbe vételét is. Nem csak a vasúttal foglalkozott: például ő építette ki a Bécs és Budapest közötti telefonvonalat, a fiumei tengerkikötőt, hozta létre postatakarékpénztár hálózatot, reformálta meg a szakképzést. Élete végének legnagyobb projektje az Al-Duna szabályozása volt, ahol ő maga foglalkozott a robbantások megtervezésével, a kőbányák, a vasútvonalak létrehozásával a munkások lakhelyének, élelmezésének megszervezésével, még akkor is, amikor 40 fokos láza volt. Már 6 évvel a halála után szobrot avattak a tiszteletére, Budapesten tér, utca, iskola viseli a nevét.

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *