BszBudapest

1873-ban november 17-e egy hétfői napra esett. Aznap tartotta meg első alakuló gyűlését Buda-Pest tanácsa. A tisztelt tanácsnokok a reggeli fekete felhörpintése után nekiláttak, hogy legjobb tudásuk szerint elkezdjenek egy teljességgel új projekten dolgozni, melynek mondjuk „Budapest, az egyesített székesfőváros” lehetett volna a munkacíme. S habár száznegyven évvel később – azaz éppen ma –, lelkesen ünnepeljük Budapest születésnapját ehhez az eseményhez kapcsolódóan, valójában a dátum csupán egy utólag kiválasztott fogódzó.

Mert 1873. november 17-én tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli. Az újságok vezetői hírei között nyomát sem találjuk a nagy városegyesítésnek, s a postások sem tébolyodtak meg aznap a tömeges címváltozásnak köszönhetően.

Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Pest, Buda és Óbuda már sok-sok éve készült az egybeolvadásra. Készült a városfejlődés természetes folyamatával, azzal, hogy a lakosság számának növekedésével, az új építkezésekkel, a milliónyi üzleti-, társadalmi-, politikai és egyéb kapcsolattal szinte magától is egy várossá lett a három. Másrészt a kor vezetése hivatalosan is készült a kézenfekvő, ám természetesen rengeteg munkát és szervezést jelentő hatalmas lépésre: a különálló városok tanácsai már évekkel az egyesítés előtt folyamatos munkakapcsolatban álltak egymással, s önnön érdekeik mellett – sőt, néha azon felül is – a születendő városét is szem előtt tartották. Így hát nem meglepő, hogy a Vasárnapi Újságban már 1873 január 5-én ezt olvassuk:

„Az uj évnek legnevezetesb eseménye, legalább a fővárosra nézve — Pest, Buda és Ó-Buda egyesítésének megkezdése, melyre már az első lépések megtétettek. Az olvasók a lapok homlokán is látják ennek jelét, mert velünk együtt a legtöbb lap a régi „Pest” helyett az egyesült uj fővárosból „Buda-Pest ‘-röl keltezi magát.”

Bizonyítja a már javában folyó munkát az is, hogy 1873 tavaszán a főváros új címerének kidolgozását már az ún. harmincnégyes bizottság rendelte meg – Budáról tíz, Pestről húsz, Óbudáról pedig négy fős képviselőt tagsággal. A címer terveit – jónéhány kiváló tudós szakértő segítségével – egy bizonyos Fridrich Lajos címerfestő és Altenburger Gusztáv címergyűjtő készítette el, s bár sok vita övezte a véglegesítését, végül bele került minden, ami fontos. Ezt a címert használjuk ma is, száznegyven hosszú évvel később is (igaz, nem töretlenül).

Ünnepeljünk hát most mi, köszöntsük Budapestet – részben bepótolva ezzel az 1873. november 17-én elmaradt koccintást! Boldog születésnapot, Budapest!

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *