Fenyblog

Igaz ugyan, hogy a most hétvégére hirdetett Fény útja c. sétánk már betelt, de az alábbi bejegyzéssel szeretettel invitálunk mindenkit a következő alkalmakra…! 

A pesti városvezetés már 1846-ban elhatározta, hogy az olajlámpások fényében vaksiskodó Pesten megvalósítja végre a modern, utcai gázvilágítást.

Addig csak néhány köz- és magánintézményben világítottak ezen az új és tiszta módon, például a legelső Nemzeti Színházban, magában a színházépületben, házilag, helyben fejlesztett gázzal. Végül azonban csak az 1850-es évek közepén történt előrelépés – hiszen a forradalom és szabadságharc nem kedvezett az ilyen nagyszabású terveknek –, amikor a városi tanács pályázatot írt ki Pest világításának megoldására, amit a Triesztben bejegyezett Általános Osztrák Légszesztársulat nyert meg.
A szerződésben előírták, hogy a gáz csak kőszénből készülhet, hogy szag és füst nélkül kell, hogy égjen és erős fehér fénnyel világítson. A vállalat első gázgyára az akkor egyértelműen külvárosnak számító, mai II. János Pál pápa téren épült fel.

Az új légszeszlámpák – mintegy karácsonyi ajándékképpen –, 1856. december 23-án, a Kerepesi (ma Rákóczi )úton gyúltak fel legelőször.

Az itt látható képen, igazi kuriózumként, egy 19. századi ipari gázmérő berendezést mutatunk meg, amely a II. János Pál pápa téri, az egykori első pesti gázgyár helyén épült Főgáz telephelyen található. A hatalmas, legalább 3 méter magas, hordóra emlékeztető, középen forgó zománcozott számlapokkal ellátott szépséges szerkezetre a Főgáz kedves munkatársai hívták fel a figyelmünket egy közös munkánk kapcsán, de valódi feladata és működési elve sajnos már feledésbe merült.

(Egyes források szerint a közvilágításra felhasznált gáz mennyiségét nem mérték, hanem a megállapodás szerint a világítási időt órákban fizették… ennek ellentmondani látszik ez fantasztikus küllemű mérőeszköz…)

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *