• krepuskakép
  • Krepuskatábla

Géza napra szeretettel felelevenítjük egykor Budapest legjobb fülészorvosa, Dr. Krepuska Géza hosszú és gazdag életének néhány izgalmas epizódját. A furcsa vezetéknevet, a szlovákosan hangzó Krepuskát, a besztercebányai család a 18. században még latinosan (és felvágósan) Crepusculi-nak írta, de a 19. századi leszármazottaik már büszkén viselték a szlovák alakot. Krepuska Géza pedig igen nagy megbecsülést szerzett e – mi tagadás-, magyar fülnek vidám hangzású vezetéknévnek, és természetesen a Géza névnek is, Budapesten.

Dr. Krepuska Géza volt a 20. század első felének legjobb fülészorvosa, a Szent Rókus Kórházba kihelyezett fülészeti tanszék igazgatója, sok száz ember hallásának megmentője. Kiskorától imádta a természet jelenségeit megfigyelni, róluk tanulni, maga választotta az orvosi pályát és orvostanhallgatóként az anatómia vált kedvenc tantárgyává. Néha baráti körben emlegette is, hogy lakása környékén minden kóbor macska bonctani szenvedélyének esett áldozatul. Szabadidejében is anatómiai megfigyeléseket végzett, hogy később, már végzett orvosként, addig ismeretlen és virtuóz műtéti technikákat dolgozzon ki, és nagy biztonsággal és ügyes kézzel végezzen olyan kockázatos operációkat is, amelyekre a korban, rajta kívül nemigen vállalkozott senki.

Dr. Krepuska Géza fülészorvos, a sors különleges ajándékaként, rendkívüli szolgálatot tehetett nemcsak egy betegnek,- történetesen egy angol betegnek-, hanem a Trianon utáni Magyarországnak, sőt Budapestnek is. Történt, hogy a doktor úrnak 1905-től igen nagy birtokai voltak a Nógrád megyei Somoskő és Somoskőújfalu határában, ahol hódolhatott ásványgyűjtői szenvedélyének is. ( Ezen kívül még szőlészeti és gyümölcsnemesítési szenvedélyéről és pestszentimrei birtokairól is híres volt, de erről majd máskor.) A két színmagyar falut, s ezzel a Krepuska birtokot is, a trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta, ami elkeseredéssel töltötte el a lokálpatrióta orvost. A részletes határkijelölést úgynevezett határrendező bizottságokra bízták, a csehszlovák- magyar határ kijelölését intéző bizottság egyik fontos angol tagját pedig, – mit ad isten- éppen egy igen súlyos fülbetegség támadta meg. Krepuska doktorhoz, az Európa hírű budapesti orvoshoz ajánlották be, aki megoperálta és kikezelte bajából az angol tisztet, és közben sikeresen rábeszélte páciensét, hogy az antant bizottság tagjai szálljanak ki a helyszínre és nézzék meg saját szemükkel a két falut. A többi már történelem, de a lényeg az, hogy a Népszövetség 1923. április 23-án végül is visszacsatolta Magyarországhoz a két települést, a környék bazalt és szénbányáinak jogait pedig meghagyta magyar tulajdonosaiknak. Ez volt az utolsó határrevízió Magyarország történetében, aminek Budapest utcái is sokat köszönhettek…. Hogy miért?  A népszövetségi döntés érintette ugyanis a határtól 9 km-re, csehszlovák oldalon lévő Macskalyuk-somoskői kőfejtőt is, amelyben a klasszikus kocka alakú útburkoló bazaltköveket bányászták. Ezekkel, a macskalyuki bányából származó, MACSKAKÖVEKKEL burkolták az aszfaltozás előtt a nagyobb budapesti és más városi utakat. A környék bányáit, a macskalyukit is, az 1923-as döntés értelmében magyar tulajdonosaik egészen a második világháborúig használhatták és fejleszthették, és vám- és illetékmentesen hozhatták Budapestre a sötétszürke macskakövet.

Mosolyogjunk egyet tehát, amikor a Reviczky utca 4. szám alatt, a doktor egykori lakhelyére emlékező tábla mellett megyünk el: de most már ne csak a furcsa néven…

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *